Versek dalok - Március
Versek, mondókák, dalok - MÁRCIUS
Versek:
Bartos Erika: Tűzoltó
Bátor mind a tűzoltó,
veszélyes a dolga,
égő házban, erdőségben
a tüzet eloltja.
Bátor mind a tűzoltó,
mindennapok hőse,
Dúlhat a láng, dőlhet a füst,
nem riad meg tőle.
Bátor mind a tűzoltó,
tűztől, tűzig siet,
szirénázó piros autón
hozza el a vizet.
Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág
Nap kergeti
a telet.
Hancúroznak
friss szelek.
Nyelvecskéjével
a fű
tavaszt kóstol:
– Jóízű!
Bimbót bont a
barka már.
A hóvirág?
Ő sem vár.
Hosszú volt a
tél nagyon.
Jót nyújtózik
a napon.
Weöres Sándor: Tavaszköszöntő
Sándor napján
megszakad a tél,
József napján
eltűnik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás,
boldog, aki él.
Már közhírré
szétdoboltatik:
minden kislány
férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák
és a maradék.
Palu Tamás: Március 15-re
Zászlót készítettem,
rajzoltam, festettem,
ahogyan csak tudtam,
legjobban, legszebben.
Fel is ragasztottam
vékony nyírfaágra,
kis zászlóval megyek
ma óvodába.
Egész úton vígan,
lengetem a szélbe,
várom óvónéni,
megdicsér majd érte.
Donászy Magda: Hóvirág
-Hóvirágom, virágom,
mi újság a világon?
-Véget ért a hosszú tél,
simogat az enyhe szél.
Melegebben süt a nap,
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon,
-Ó, be szép ez virágom!
Weröes Sándor: Olvadás
Csipp, csepp,
egy csepp,
öt csepp
meg tíz,
olvad a jégcsap,
csepereg a víz.
Birkás Erzsébet: Néhány nap
Nyuszi Nusi
erdőt járja,
tojást szed
a kosarába.
A tojások
örömükben,
ölelkeznek,
kosárölben.
Locsolóvers
Harangvirág hajladozik
a szélben,
kis nyulacska
ugrabugrál a réten.
Sárga csibe azt
csipogja: csipp-csipp-
csipp.
Meglocsolnám
ruhácskádat egy kicsit.
Pósa Lajos : Gólya
Gólya, gólya, kelepelő,
De magas a kéménytető!
Szeretem én a magasat,
Belátom a nádas tavat.
Délibábos nagy rónát,
Bólingató vadrózsát.
Mentovics Éva: Fecskefészek
Kisfecskéknek kényelmes
pihe-puha ágya -
sárból van a kis fészek,
tollból meg a párna.
Eresz alá építik,
így ha vihar támad,
megvédi a háztető
a kis fecske-házat.
Mondókák:
Rendőr bácsi szépen kérem...
Rendőr bácsi szépen kérem
Vezessen át itt a téren
Kocsi vágtat, motor berreg,
Által menni hogyan merjek?
Kocsi, motor mind megálljon,
Fogd a kezem kisleányom,
Átviszlek én, átkísérlek
Megóvlak a bajtól téged.
Kocsi motor mind megállnak,
Helyet adnak Zsuzsikának,
Mosolyog a sok kíváncsi,
Mily kedves a rendőr bácsi.
Azt mondják a cinegék...
Azt mondják a cinegék,
Itt a tavasz, nyitnikék.
Nem fúj már és nem havaz,
Itt van, itt van a tavasz.
Sír a felhő, hull a könnye...
Sír a felhő, hull a könnye,
eső ömlik le a földre.
Issza föld, míg csak bírja,
maradékból lesz a tócsa.
Belelépek, tocsogok,
jaj, már csupa sár vagyok!
Nem baj, csak még essen, essen,
szeretem, ha cuppog, fröccsen.
Nyuszi fülét hegyezi...
Nyuszi fülét hegyezi,
Nagy bajuszát pödöri,
Répát eszik, ropp-ropp-ropp,
Nagyot ugrik, hopp-hopp-hopp!
Éhes volt az öreg gólya...
Éhes volt az öreg gólya,
békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
Vízbe ugrott egyenest.
Legszebb állat a fecske...
Legszebb állat a fecske,
Oda száll az ereszre.
Eresz alatt csicsereg,
Irigylik a verebek.
Dalok:
Gryllus Vilmos: Orvos
Orvost hívjál, ha baj van,
én segítek minden bajban!
Torkod, ha fáj, ne kiabálj!
Kanálba csepp: az a remek!
Én segítek minden bajban,
csak orvost hívjál, ha baj van!
Orvost hívjál, ha baj van,
én segítek minden bajban!
Hasad, ha fáj, nem akadály!
Injekció: csak az a jó!
Én segítek minden bajban,
csak orvost hívjál, ha baj van!
Mély erdőn ibolya-virág,
elrejt jól a boróka-ág.
Minek is rejt az az ág,
gyere, tágas a világ,
mély erdőn ibolya-virág.
Lombos fán fütyül a rigó,
Napfényben dalolni, de jó.
Dalolj vígan, te rigó,
Télen, nyáron az a jó.
Lombos fán fütyül a rigó.
Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ, virágom, virágom
Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom
Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom
De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom
Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom
Kossuth Lajos azt üzente...
Kossuth Lajos azt üzente,
elfogyott a regimentje.
Ha még egyszer azt üzeni,
mindnyájunknak el kell menni.
Éljen a magyar szabadság,
éljen a haza.
Esik eső karikára,
Kossuth Lajos kalapjára,
valahány csepp esik rája,
annyi áldás szálljon rája,
éljen a magyar szabadság,
éljen a haza.
Hová mégy te kis nyulacska?...
Hová mégy te kis nyulacska?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber az erdőbe.
Minek mégy te az erdőbe?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber vesszőcskéért.
Minek néked az a vessző?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber kertecskének.
Minek néked az a kiskert?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber virágoknak.
Minek néked az a virág?
Ingyom-bingyom táliber,
tutáliber, máliber jó anyámnak.
Gólya bácsi, gólya, hol jártál azóta?...
Gólya bácsi, gólya, hol jártál azóta?
A tengeri tóba.
Mivel jöttél haza?
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.
