Versek dalok - Február
Versek, mondókák, dalok - FEBRUÁR
Versek
Aranyosi Ervin: Maci és a méz
Mackó pajtás mézet enne,
odút talált, s mézet benne,
ám a sok méh mérges lenne,
mackón elégtételt venne,
ha megtömné korgó gyomrát,
megcsipkednék kényes orrát.
ezért máshol keres étket,
elkerüli a sok méhet.
Aranyosi Ervin: A vándor alma
Ez az alma vándorolna,
ha nem épp egy alma volna.
Süni hátán lovagolva,
süni lábon araszolna.
De a vége nem oly fényes,
mert bizony a süni éhes.
Drága a lovaglás ára,
mert megeszik vacsorára…
Nagy Bandó András: Tizenkét szín
Sötétbarna, mahagóni,
paripán jó lovagolni.
Cukor, liszt vagy só az égen?
Bárányfelhők hófehérben.
Felhő sincsen, ragyog az ég,
óceánszín, tolul a kék.
Ózon kell az öreg Földnek:
pompáznak az örökzöldek.
Tulipánfa lila lepel,
szirmát bontja, úgy ünnepel.
Devecsery László: Színek
Hegyre ült fel most a kék,
majdnem olyan, mint az ég.
Levelekbe szállt a zöld,
telehinti a mezőt;
piros, kék, meg sárga:
mezők virágára.
Pálfalvi Nándor: Farsang
Táncra, táncra kisleányok,
daloljatok fiúk,
itt a farsang, haja-huj,
ne lássunk most szomorút!
Mert a farsang februárban
nagy örömet ünnepel,
múlik a tél, haja-huj,
s a tavasznak jönni kell!
Hatházi Tibor: Bolti eladók (részlet)
Korán felkelnek, munkába menni kell,
Vásárlók kiszolgálására készülnek fel.
Álmos szemekkel várják még a vevőket,
Nem hagyhatják cserben soha az evőket.
Mondókák
Mókus, mókus fenn a fán,
Mit tanakodsz kis komám?
Sej, egyedem-begyedem,
Tanakodom mit egyem?
Zirgő-zörgő mogyoró,
A gyomrom most korogó.
Bújj, bújj, medve;
Gyere ki a gyepre!
Ha kijöttél, légy csendesen,
Hogy a vadász meg ne lessen.
Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál!
Szita, szita, péntek,
vége van a télnek,
kikeletet köszönteni
jönnek a népek!
Jer, jer kikelet,
seprűzd ki a hideget,
ereszd be a meleget,
dideregtünk eleget!
Kiszámoló
Suszternak nincs jó cipője,
Ácsnak rossz a kerítése,
Lakatosnál fakilincs,
A hunyónak szeme nincs,
Ne less!
Dalok
Gryllus Vilmos: Mókus
Mókus, mókus mit csinálsz?
- Fenyőtobozt gyűjtök.
A magokat megeszem,
a tobozt meg elteszem,
télen avval fűtök.
Brum-brum Brúnó
Brum-brum, Brúnó, Mókás medve.
Van-e neki éppen Táncos kedve?
Brum-brum pajtás, Szépen kérlek,
Az óvodába jöjj el vélem!
Ott eljárhatsz néhány táncot,
Orrodba sem fűznek, meglásd láncot!
Irgum-burgum, én nem bánom,
Elmegyek én, édes kis pajtásom.
Úgysem vágyom semmi másra,
Csak a retyezáti, friss csárdásra.
Kippen-koppan, dibben-dobban.
Nosza, ha legény vagy, járjad jobban!
Kerek mese: Színes-dal
Piros az alma,
Piros a meggy,
Piros a vér, az eredben megy.
Sárga a banán,
És sárga a nap,
Sárga citrom, mit teába raksz.
Narancs a répa,
És narancs a rák,
Narancsszínű a baracklekvár.
Zöld a béka,
És zöld a kivi,
Zöld az erdő, ne irtsuk ki!
Színes a játék, színesek a fák, színesek a könyvek és színes a ház,
Színekből épül fel a világ, a szürkeséget színezzük át.
Gazdag Erzsi: Itt a farsang
Itt a farsang, áll a bál,
keringőzik a kanál.
Csárdást jár a habverő,
bokázik a máktörő.
Dirreg, durrog a mozsár,
táncosra vár a kosár.
A kávészem int neki,
míg az őrlő pergeti.
Heje-huja vigalom!
habos fánk a jutalom.
Mákos patkó, babkávé,
értük van a parádé.
Hej, a Sályi piacon
Hej, a Sályi piacon, piacon,
Almát árul egy asszony, egy asszony.
Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,
Hatot ad egy garason, garason.
Találós kérdések
- Cipőt, csizmát talpalok. Kipp-kopp kopogok, találd ki, hogy ki vagyok?
- Én viszem a híreket, újságot és levelet.
- Kócos hajat rendbe hozom, az ollómmal belenyírok, s mindjárt fel is csavarintom.
Mesék
Mészöly Miklós: A bánatos medve
Volt egyszer egy medve, sose volt jó kedve. Dirmegett–dörmögött, mintha semmi másra nem lett volna oka, csak búslakodásra.
Ha mézet nyalogatott, nem volt elég édes. Ha a nap kisütött, nem volt elég fényes. Még az odúját is szűknek találta, kint aludt inkább egy bokor aljába. Bezzeg tüsszögött is reggelre kelve – s akkor meg emiatt dörmögött őkelme.
Egy szép napon aztán maga is megunta, hogy mindig csak szomorkodik, mint egy viseltes bunda. Elhatározta hát azon minutában, hogy megy s megtekinti: mi van a világban.
Mikor a rengeteg erdő szélére kijutott, egy kicsi lepkével összetalálkozott.
– Hová? Hová? – mordult reá. S a lepke mondta.
– Messzire. Nap süti a réteket. Oda megyek. Ég veled!
Nagyot nézett a medve. Mindjárt jobb lett a kedve.
– Rétre menni jó lehet. Menjünk együtt, mék veled.
De a lepke szót se szólt, rippem–röppöm elrepült.
Mit tehetett medve koma, egymagában elindulna. Hát amint ment, mendegélt, dimbes–dombos réthez ért. Nyílt a réten annyi virág, mint erdőn a leveles ág.
„No –gondolta–, itt megállok, szedek egy csokor virágot!”
S neki is látott nyomba, nem gyorsan, csak medve módra.
Egyszerre azonban a szemét mereszti: valami hegyeset lát a fű közt meredezni!
– Hát ez meg miféle?– szól megrökönyödve. Tán kóró? Majd elbánok vele! Semmi szükség az ilyen semmirekellőre, az ilyen csúfságra…
S azzal odacammog, hogy tövestül kirántsa. De uramfia! A kóró mekegni kezd, s fölugrik egy kecske! Szegénynek a szarvát törte le a medve…
– Ó, te golyhó, nem vagyok én kóró! Hát nem látsz? Vagy elment az eszed? Fél szarvval sétáljak most? Világcsúfja legyek? – támadt rá dühösen, s fújt bőszen a kecske.
A medve csak állt – hej, beborult a kedve.
– Én szerencsétlen, minek is születtem? – sóhajtott nagyot. Mindig csak baj lesz abból, ha jót akarok. Nesze, itt a szarvad. Ha tudnám, visszaragasztanám. Ha meghalok egyszer, neked adom a bundám…
Azzal fülét megvakarta, orrát megdörzsölte – és máris kicsordult a könnye.
A kecske észrevette.
– Ne sírj, no! – mekegte és leszegte fejét. Szörnyen megsajnálta a szomorú medvét.
– Szép szarvacska volt, igaz… Nem girbe, nem görbe. De ha sírsz–rísz folyton, a másikat én töröm le. Gyere inkább, nyújtsd a mancsod, kössünk igaz barátságot!
Megörült nagyon a mackó.
– Köszönöm, hogy nem haragszó…
S mivel más nem jutott eszébe, egy pipacsot tűzött a csempe szarv helyébe.
Aztán összeölelkeztek, de úgy ám, hogy még a szőr is összekócolódott a medve feje búbján.
S mikor hazament, csodálkozva látta, hogy semmi oka a búslakodásra: a mézecske édes, a napocska fényes, s micsoda csuda: nem szűk az odúja!
