Versek dalok - Szeptember
Versek, mondókák, dalok - SZEPTEMBER
Mondókák
Csiga-biga gyere ki,
ég a házad ide ki,
kapsz tejet, vajat,
holnapra is marad.
Érett körte, sárguló,
a mogyoró kopogó.
Mókuska is gyűjtögeti,
Hosszú a tél, el kell tenni
Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz.
Furkósbot a kezében, vaskalap a fejében.
Hosszú lábú gólya
Álldogál a tóba!
Csőre ki se látszik,
Békát vacsorázik.
Tarka szárnyú pillangó, icipici lepke,
kérlek, légy szófogadó, szállj le a kezembe!
Hipp ide, hopp oda, a kis lepke megfogva!
Elrepült!
Versek
Bartos Erika: Kiszámoló
Egy, kettő, három, négy,
homlokomra ült egy légy!
Elkergetem, hadd szálljon,
megpihen egy virágon.
Öt, hat, hét és nyolc.
Hova fut a kicsi borz?
Kiszalad a mezőre,
elszáll a pinty előle.
Kilenc, tíz és tizenegy.
Fáradt a Nap, hazamegy.
Hold világít helyette,
sötét az ég felette.
Aranyosi Ervin: A vándor alma
Ez az alma vándorolna,
ha nem épp egy alma volna.
Süni hátán lovagolva,
süni lábon araszolna.
De a vége nem oly fényes,
mert bizony a süni éhes.
Drága a lovaglás ára,
mert megeszik vacsorára…
Mentovics Éva: A szőlő
Aranysárgák már a fürtök,
akárcsak a napsugár.
Üresen kong minden hordó,
tátog a prés - rájuk vár.
Tőkéjéről levagdossuk,
berakjuk a kosárba -
présből csorog édes leve,
tölthetjük a pohárba.
Pósa Lajos: Gólya
Gólya, gólya, kelepelő,
De magas a kéménytető!
Szeretem én a magasat,
Belátom a nádas tavat.
Délibábos nagy rónát,
Bólingató vadrózsát.
Juhászné Bérces Anikó: Tulipán
Virágágyás nyoszolyán
Bimbózik a tulipán.
Szirmát bontja hajnalra,
S rámosolyog a Napra.
Tündököl a tűzpiros,
Szerelmesnek nyílik most.
Feje kehely, - illatos,
Zöld levele harmatos.
Dalok
Alma együttes: Bogyó és Babóca
Bogyó és Babóca
Két jó barát kalandja
Mindig csak előre
Erdőre mezőre
Bogyó és Babóca
Ha kisüt a napocska
Szaladnak nevetve
Dombokra, hegyekre
Bogyó a Csigafiú hátán hordja
házát
Babóca a Katicalány hétpettyes
kabátját
Együtt mennek, mendegélnek
hegyen, réten, völgyön,
Előttük a nagyvilág kalandokká
nőjön
Bogyó és Babóca
Két jó barát kalandja
Mindig csak előre
Erdőre mezőre
Bogyó a Csigafiú hátán hordja
házát
Babóca a Katicalány hétpettyes
kabátját
Ha megcsillan a napsugár,
harmatcseppre kelnek,
Este bársony holdfénynél
páfrányágyat vetnek
Bogyó és Babóca
Két jó barát kalandja
Mindig csak előre
Erdőre mezőre
Bogyó és Babóca
Két jó barát kalandja
Hull a szilva a fáról…
Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról,
ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.
Egyik ága lehajlott, az én rózsán elhagyott,
ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.
Kis kalapom fekete, páva tolla van benne,
ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.
Ettem szőlőt, most érik…
Ettem szőlőt, most érik, most érik, most érik.
Virág Erzsit most kérik, most kérik, most kérik.
Kihez ment a levele? Garzó Pista kezébe.
Hej, rica, rica, hej, Pista te!
Ez a kislány hegyen nőtt, hegyen nőtt, hegyen nőtt,
Nálam van a keszkenőd, keszkenőd, keszkenőd.
Én azt vissza nem adom Virág Erzsi, angyalom.
Hej, rica, rica, hej, Pista te!
Án-tán-titiom, bokros liliom…
Án-tán-titiom, bokros liliom,
Akár erre, akár arra,
Seje-huja hopp.
Szép a szőlő, mert fekete,
Mert az Isten teremtette,
Hajlincs tekerincs tovább nincs.
Érik a szőlő…
Érik a szőlő,
hajlik a vessző,
bodor a levele,
két szegény legény
szántani menne,
de nincsen kenyere.
Van vöröshagyma
a tarisznyába',
keserű magába'.
Szolgalegénynek,
hej, a szegénynek,
de kevés vacsora!
Gryllus Vilmos: Gólya-dal
Hajlik a fűzfa, földig fátyol,
Gólya a vízbe térdig lábol.
Most ide pillant, most odanéz,
Csőribe máris a békavitéz!
Gryllus Vilmos: Lepke és virág
Reggeli harmat kelti a lepkét.
Virág a réten tárja a kelyhét.
Látja a lepke, billen a szárnya,
Virágkehelyben reggeli várja.
Lepke, lepke
Lepke, lepke, szállj a tenyerembe!
Nem szállok, mert félek! Örülök, hogy élek!
Mondókák
Csigabiga-palota,
nosza, hol az ajtaja?
Ajtója nincsen,
ablaka sincs, sehol egy lyuk,
hogy békukkints, kukk!
Katicabogárka,
nyisd ki szárnyacskádat!
Mutasd meg a pettyes
Ruhácskádat!
Körte, körte, sárga körte,
Finom érett lesz az őszre.
most szedd le, most edd meg!
ham, ham, ham!
Szőlő érik a lugasba,
rakd bele a kosaradba!
Finom, édes, kerek szemek,
a mustjuk is igen remek!
Éhes volt az öreg gólya,
békát fogni ment a tóra.
Ám a béka sem volt rest,
Vízbe ugrott egyenest.
Lepke, lepke, szállj le,
szállj le a kezembe,
Cukrom is van,
mézem is van,
válogathatsz benne.
Versek
Tóth Anna: Katica
Kicsi vagyok, mégse félek,Tarka mezőn éldegélek.
Hátam piros, mint az alma,
Hét kis pöttyöt láthatsz rajta.
Hívhatsz engem Katicának.
Fürgén szálló kisbogárnak.
S hogyha pihenek az ágon,
Vagy egy apró vadvirágon,
Óvatosan felemelhetsz,
Csengő hangon énekelhetsz,
Ujjacskádra felsétálok,
Aztán gyorsan tovaszállok.
Nemes Nagy Ágnes: A csiga
Húzgáltam egy kocsikát,
Úgy kerestem a csigát.
Lassú állat a csiga,
Betettem a kocsiba.
Jól húztam a kocsikát,
Kocsiztattam a csigát.
Ne csak füvet, virágot,
Lásson ő is világot.
Mentovics Éva: Ősz anyó tipeg
Tarka fák alatt
tipeg Ősz anyó,
karján karkosár;
benne sok dió.
Szilvát szüretel,
almát, gesztenyét,
lombot fest erdőn,
mezőn szerteszét.
Bükkmakkot ráz le,
arany levelet,
gyümölcsöt aszal,
avart tereget.
Édes fürtözön,
jelzi, merre jár,
ízes mustjára
hűvös pince vár.
Pete Margit: Hét szem szőlő
Hétfőn egy szem szőlő,
kedden elfogy kettő.
Szerdán a számban már három,
csütörtökön négyért tátom.
Pénteken öt lesz a kellő,
szombaton hatot kér a bendő.
Vasárnap hét bogyó hasamban,
a csősz elől minden nap szaladtam!
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta,
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja.
Csukás István: Dalocska
Csengő szól: gingalló,
röppenj már pillangó!
Pillangó messze jár,
volt-nincs nyár, vége már.
Züm-züm-züm, zúg a szél,
táncol a falevél,
züm-züm-züm, ez a szél!
Egy reggel itt a tél.
Dalok
Alma együttes: Bogyó és Babóca
Bogyó és Babóca
Két jó barát kalandja
Mindig csak előre
Erdőre mezőre
Bogyó és Babóca
Ha kisüt a napocska
Szaladnak nevetve
Dombokra, hegyekre
Bogyó a Csigafiú hátán hordja
házát
Babóca a Katicalány hétpettyes
kabátját
Együtt mennek, mendegélnek
hegyen, réten, völgyön,
Előttük a nagyvilág kalandokká
nőjön
Bogyó és Babóca
Két jó barát kalandja
Mindig csak előre
Erdőre mezőre
Bogyó a Csigafiú hátán hordja
házát
Babóca a Katicalány hétpettyes
kabátját
Ha megcsillan a napsugár,
harmatcseppre kelnek,
Este bársony holdfénynél
páfrányágyat vetnek
Bogyó és Babóca
Két jó barát kalandja
Mindig csak előre
Erdőre mezőre
Bogyó és Babóca
Két jó barát kalandja
Hull a szilva…
Hull a szilva a fáról, most jövök a tanyáról,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.
Egyik ága lehajlott, az én rózsán elhagyott,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.
Kis kalapom fekete, páva tolla van benne,
Ej, haj, ruca-ruca kukorica derce.
Án-tán-titiom...
Án-tán-titiom, bokros liliom,
Akár erre, akár arra,
Seje-huja hopp.
Szép a szőlő, mert fekete,
Mert az Isten teremtette,
Hajlincs tekerincs tovább nincs.
Lipem, lopom a szőlőt...
Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz.
Furkósbot a kezében, vaskalap a fejében.
Te álomszuszék ébredj...
Te álomszuszék ébredj,
hasadra süt a nap!
Nem hallod, nem hallod,
a víg kakukkokat?
Kakukk, szól már a fák alatt.
Lepke, Te, kedves, szállj csak!
Lepke, Te, kedves, szállj csak!
Lepke, Te, kedves, várlak!
Szállj magasabbra bátran,
hogy ragyogásod lássam.
Erdő, rét és patak után
leld meg a nyugtod nálam.
